Miért nem blogolok?
Kérdezték többen. Mert ugye kézenfekvő lenne kismamablogot csinálni. A válaszom az, hogy azért, mert elúsztam. Az első harmadot eltöltöttem émelygéssel, Nórit itthon tartottam végig, mert influenzajárvány volt, nehogy hazahozzon valamit, bezárkóztunk, én hánytam és hánytam, és peregtek a napok. Aztán a hányás elmúlt, megjött a jó idő, voltunk nyaralni Sopronban, aztán nagy vehemenciával nekiláttam az egyetemi teendőknek, elvágre nappalis harmadéves doktorandusz vagyok. Azóta is mindez folyamatban van. Érdekesek a kutatásaim, legalábbis engem nagyon jól lekötnek, de az erőnlétem nem az igazi, így mindig azt érzem, versenyben vagyo az idővel, hogy elegendő mennyiség jusson belőle a gyerekeknek, a férjemnek, a tennivalóimra, és a pihenésre. Mert ha pár napig nem pihenek, és nem sokat alszom, az megbosszulja magát. Tudjuk azt, hogy ebben a pillanatban félidős vagyok, hétfőn töltöm be a 20 hetet, kislányt várunk, a harmadik kislányt. Szeptember elején várható a szülés. Két másik barátnőm is terhes velem egy időben, de velük sem tartom annyira a kapcsolatot, mint lehetne. Sőt ha teljesen őszinte akarok lenni, a terhesség nagy kalandja sem dob fel, inkább hátráltat ez az állapot, és türelmetlenül várom, hogy a végére érjünk, és en legyünk végre. Rengeteg tenni való van addig, többek között eladó a kocsim, amit imádok, de csak 4 személyes, szóval megválok tőle. http://www.hasznaltauto.hu/auto/ford/puma/ford_puma_1.4-4698607 itt a hirdetése. Lenne témám elég, ha időm is lesz rá, jelentkezem. Remélem mindenki jól van, aki korábban olvasott!
#119
Nagyon sok minden történt mióta nem írtam, egyszer is a napi terhességi tengeribetegség állandósult, amitől némileg átváltoztam zombivá. De kezelem. Mindennek ellenére rámugrott 2 kiló, úgyhogy szerintem látszik, legalábbis a szűkebb nadrágaim közül az egyiket félretettem már.
Ez a legfontosabb, azontúl mást nem írok, mert nem merek hormonális hatások alatt, félkóma állapotban komoly dolgokba fogni, lehet, csak meg kéne próbálnom.
Csütörtökön Csupi volt a főnököm. :-) Örülök, hogy tudtam segíteni. Jó kis agytorna volt az a szerződésfordítás!
És amivel régesrég adós vagyok! A gyerekszoba, szerencsére már a festékszag is a múlté azóta.Ami új: a fal színe, az ugróiskolás szőnyeg, 2 doboz, amiben hajgumikat és hajráfokat tárolunk, és pár szivecskés díszpárna, ami nem biztos, hogy látszik a képen. Végre a bútorok, és a játékok is tudnak lélegezni, meg mi is, mikor bent játszunk, mert eddig fele ekkora helyen zsúfolódott minden össze.
Romantikus pillanat
Ma eljött a terhességben az a romantikus pillanat, amire kb annyira várok mint a terhes tesztre vagy az első ultrahangra.
És ez az a nap, mikor a hetekig tartó émelygést pillanatnyi megkönnyebbülés váltja fel, majd a mellékhelyiség takarítása és serény fogmosás következik. Akkor tudom, hogy a következő 2 hónapban don quijotei törekvéseim lényege, hogy amit elfogyasztottam, azt lehetőség szerint megemésszem, majd a maradék táplálék gyomromat elhagyva minél kisebb kellemetlenségeket okozva távozzék.
január 28.
Ma szobafestés volt nálunk, és én segédkeztem Kamival egész nap a munkálatok körül. A festék emberbarát volt, egyébként, a gletteléstől borultam ki, ami meg csak sima mész. A fal valami csodás, képet készítek majd, ha fent lesznek a függönyök is.
A gyerekszoba kapott egy gyönyörű szép halvány szürkés levendulásrózsaszín színt.
Megint eggyel kevesebben leszünk
Pár napja elment Videcz Feri, költő, író, vadász.
Nagyon megrendített halálhíre. Tudtam, hogy rákos, ő maga írta meg nekem körülbelül fél éve. Korábban mindig együtt utaztunk Pécsre, míg volt kézzelfogható Hetedhéthatár magazin, míg éltek mások is, Gyuri bácsi is oportót ivott, Feri pedig a vadász ruhájában hozott engem, egyszer én is vezettem, akkor én vittem őt valahova. Ezeken az utakon hosszan beszélgettünk az írásról. Csodáltam a formavilágot, amit a kisujjából kirázva a végtelenségig akár szóban is tudott produkálni. Elmondtam neki mindig a terveimet, érdeklődéssel hallgatott, és mindig bátorított. Neki köszönhetem, hogy saját kötetem van. Az írószövetség tagja lett akkoriban, mikor elkezdte mondani nekem, hogy adjam ki a verseimet, készítsem el a kötetem, majd küldött e-mailben egy kiadót is, ami rögtön rábólintott a kötettervemre.
Tudtam, hogy beteg. Nem tudtam, mennyire. Jobbulást kívántam e-mailben, és nem váltottunk többé levelet. Nem mertem, nem akartam alkalmatlankodni, hiába tegező viszony, hiába a kollegáris baráti érzelmek. Hiába "az értjük egymást"-érzés, hasonló értékrendjeink révén. Ő mégis idős volt, én pedig egy feleannyi idős tacskó. Ő mégis rákos volt, nem mertem együttérzéssel zavarni, mert attól tartottam, olcsónak tűnő gesztus lett volna. Hagytam, és mindvégig lelkifurdalásom volt miatta. Közös ismerőseinktől érdeklődtem időről időre hogyléte felől. De senki nem tudott semmi konkrétumot mondani, aztán két kedves barátomtól is ugyanaznap érkezett a hír, január 20-án tudtam meg, hogy "tegnap este Videcz Feri elment". Mikor ezt a versét olvastam, tudtam, hogy a jobbulás kizárt, és nagyon komoly kérdésekkel kell szembenéznie, és ezek a kérdések mindenkit megtalálnak majd a maguk idejében:
http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=183
A 2010/11es őszi szemeszter
immáron a múlté. :P
Már csak egy félév és abszolutóriumom lesz a doktori iskolában.
Holnaptól lakásátrendezés.
(Úgyhogy ma épp erre a 4 sorra futotta.)
Uh
Uh-n voltunk ma. Szívhang látszik, egészséges csimóta 5 hetes pár napos.
Émelygek, mekis sültkrumplit akartam kecsappal, Kamilla a kecsapot kisajáttotta, mert kis cuki dobozban volt. Nem is annyira kellett a kecsap.
Émelygés
Kismamák, anyukák. Émelyegtetek, Volt hányingeretek? Hogy kerekedtetek felül rajta?
Nekem úgy tűnik, beválik egy korty coca cola. Remélem a továbbiakban is.
Lakás-ügyek
Onnan indlunk ki, hogy kismama vagyok, ráadásul apukám beteg lett, nem tudtam ezért kimenni tanulni. Hát felkeltünk, Nóri és apa elindultak a napi tevékenysgeiket végezni, mi meg Kamival otthon maradtunk. Engem hatalmába kerített az émelygés. Még nem vagyok fáradt, ezért gondoltam, nosza rajta, megszüntetem a szagot. Levittüka szemetet, sétáltunk egyet, míg el enm eredt az eső, aztán kipucoltam az összes cipőt, és a cipősszekrényeket, rekeszeket. Közben a mosogatógépet is büdösnek éreztem, elmosogattam, és azt is kipakoltam, meg mosogattam manuálisan is. Aztán még mindig büdös volt, 3 tálban voltak gyümölcsök, azok közül is kiszanáltam a gyanús elemeket. Közben kitaláltam hogy fel kell porszívóznom, és le kell optiznom az étkezőbútort - asztalt és a 6 széket. Ezzel is megvoltam. Akkor úgy döntöttem, hogy továbbra is duzzadok az energiától, már csak a ruhásszekrény maradt. Kinyitom, megcsap a SZAG. Kidobálom a ruhákat, mögötte több négyzetméter területen apró pöttyökben ott a penész - a szekrénynek nincs belső fala, úgyhogy minden ruha bevette a penészszagot. Akkor elkezdtük a férjemmel törni a fejünket, hogy mit tegyünk ripsz-ropsz. Penészírtás megvolt, persze. De aszekrény nem maradhat. 2 napra kiköltöztünk a nappaliba, és minden szobát és bútort lemértünk, modelleztünk, hogy mit hová lehet átrendezni, mire megtaláltuk a tökéletes megoldást, hogy minden megamardhasson, és ne kelljen új bútor sem. A háló gyerekszoba lesz, a gyerekszobába megy a szekrény, és a dolgozó részleg, a nagy barna polc térelválasztó lesz, mögötte felnőttháló-szakasz, az elülső rész pedig a nappali. Maradt a nagy kérdés, hogy mi legyen a kihúzható tárolókkal, azt áthidaltuk, és már nagyon örültünk mindennek 3 napig mértük, 200adjára kicsinyített makettet készítettünk a lakás minden egyes bútoráról és szobájáról, mikor eszünkbe jutott, hogy "bassszuss, ha a számítógépet elvisszük a tv mellől, hogy fogunk a számítógépről tévét nézni??"
Talán van megoldás, mert a notebookomon nincs csatlakozó, de lehet venni valami gépet, amit be lehet dugni a tvbe, amibe be lehet dugni a pendrive-ot, szóval folytathatom az álmodozást a falak új színéről.
10 napja voltam ultrahangon, ma vagy holnap ismét mennem kell, mert az orvosnak ki kell zárnia, hogy nincs-e méhen kívüli terhességem a méhen belüli terhesség mellett. Nagyon kíváncsi vagyok, már több fog látszani, és meg fogom tudni, hány hetes vagyok.
megint kismama
5 napja kicsit felfordult az életem, megtudtam, hogy kismama vagyok, tehát ketten vagyok egy mütyür kis emberrel a hasamban, aki az én fiam/lányom lesz, gyönyörű, okos, egészséges és tehetséges.
Most pedig mindent ennek rendelek alá.
Nekiláttam a lakásnak, kell majd a hely, lomtalanítottam 2 és fél nap alatt a lakás felét, és több zsák cucc került el máshova, vagy a kukába. Hűtőtakarítás is fontos, és meg is történt. WC-t és fürdőt a boldog apukára bízta, aki egyenlőre elnapolta a feladatot, pedig az is nagyon fontos lenne, hogy ne legyenek bacik. De én nem fogok domestosozni, szóval a vizesblokk várólistás.
Penész - megint szer - várólistás.
A hálóban a ruhásszekrény lesz a holnapi feladatom, vagy a holnaputáni.
Kaják: megbeszéltem magammal, hogy az elmúlt 4 terhességemmel ellentétben NEM FOGOK hányni, mert nincs rá szükség, és minden rendben lesz (ja szagok cipősszekrény szagtalanítás, várólistás, de nagyon sürgős!!)
És elkezdtem a vitaminokat, ami el is fogyott a régi készlet, folsav nélkül vagyok per pillanat, holnap muszáj azt is szereznem, saláták teljes kiörlésű kenyér, gyümölcsök, gyümölcslé, tejtermékek. Tegnapelőtt este le akartam ugarni a gyógyszertárba de elnapolódott, hogy majd ma, ma meg szervízben volt az egyik kocsi, minden kicsit zaklatottan ment, a folsavra meg senki sem gondolt.
Aztán ma lebonyolítottam az első hivatalosan kismama edzésemet is - 61 perc bicaj, 17 km, szigorúan 120 alatti pulzustartományban. Jól esett, bár a tempó nagymamás volt, de lesz ez még nehéz is.
Ezeken gondolkozom, és még a kismama ruhatáramat is átnézem tavaszra, addig úgyse nagyon látszik semmi.
Vissza- és előretekintő poszt
Kedveseim, jó rég lemaradtam, ennek az az oka, hogy regénybeillő az eseménymennyiség, ami velem történt.
A karácsonyunk csütörtök este kezdődött, akkor díszítettük a fát, reggel 5kor jött át Nóri, és örömmel mondta, megjött a Jézuska, ott a fa, ott vannak az ajándékok már meg is jött!! (Úgy tudta este fog jönni.) Akkor reggel keltünk, és mindenki kibontotta pizsomában az ajándékait, utána reggeli, ebéd (sült lazac hollandimártásban, zöldségekkel és sütős krumplival). Este Anyukáméknál karácsonyoztunk, másnap pedig Pakson, harmadnap Bátaapátiban. Negyednap meg csak pihentünk, és nézegettük az ajándékainkat.
Amit megfigyeltem elsősorban, hogy a gyerekek ajándékai nagyobb izgalomba tudnak hozni, mint a sajátjaim. Nóri legjobban a póniknak örült, Kamilla meg a hintának. Én legjobban Nóri ajándékai közül a logikai játéknak örültem, mert nagyon ügyesen ki tudta rakni. (Csupi, ajánlom figyelmedbe a fiúknak: http://nunu.hu/catalog/logico-primo-feladatlapok - nálam elnyerte az elmúlt 5 év legértelmesebb legjobb játék díjat.)
Kami ajándékai közül, meg a ki- berakós játékok arattak nálam sikert, és a ruhák amiket kapott.
Persze a saját ajándékaimnak is nagyon örültem, annyi mindent kaptam! Ruhákat (mert sosem elég!), könyvet, kaptam egy szép noteszt és tollat, amibe írhatok. De az a notesz olyan szép, és még ISBN száma is van, egyszerűen nem mertem még beleírni egy szót sem! Ja és a házunk pedig kapott egy párátlanító gépet, aminek szintén nagyon örülünk.
Aztán Nóri elutazott Kecskemétre nyaralni, Kamilla kicsit szörcsögős volt, úgyhogy elhalasztottuk a névnapját, pedig megvolt a menütervem, egy nagy gasztro-orgia lett volna a kaja része, sebaj, megtartjuk hamarosan.
A Szilveszterünk is parádés élmény volt. Mármint za este nem, mert akkor én elaludtam. Sőt délelőtt a férjemnek még dolgoznia kellett, délután pedig elmentünk Ballószögre wellnessezni (ez Kecskeméttől 10 km-re van, igényes új hely, és nem drága) no itt olyasmire nyílt lehetőség, amire mindig is vágytam, de még nem adatott meg. A szauna szabad téren volt. Vagyis a medencetérből kilépve egy kisházban volt a finnszauna, utána pedig nem csobbanó volt, hanem a hóban lehetett mókázni, hemperegni. Azért kellett hozzá bátorság előszörre, hogy negyed órás 90fokos szauna után gőzölgő testtel a havon kilépjek a papucsomból, és mindenütt bedörzsőljem a testem hóval! Utána meg bementünk a medencetérbe és hamarosan a termálban melegedtünk fel. Ezt vagy 3szor megismételtük a végén már sötétedett. Nagyon frissítő üdítő élmény volt, mondanom sem kell, este 10kor elnyomott az álom.
Az utána következő napokban nekiláttam a feladataimnak, sokat tanulok, mindennap Bátaapátiba megyek ahol apukám és nagymamám él, ők vigyáznak Kamillára, míg írom a doktorihoz szükséges írnivalókat.
Ilyen lesz az élet augusztus végéig, utána pedig ha minden jól megy, egy kistestvér érkezik hozzánk, épp Nóri születésnapja környékén! Nagyon remélem, így is lesz!
Kedveseim,
nagyon Boldog és Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!!!
Meeting a Jézuskánál
Ma és holnap kerül arra sor, hogy mi (apa és anya) elindulunk találkozni a Jézuskával, és megbeszéljük vele, hogy ki volt jó gyerek, kik kapnak ajándékot. A meeting a játékboltban zajlott. (Abban a paksi játékboltban, amit bojkottálunk egyébként, mivel előzőleg ott vettünk ajándékokat, sőt a rokonság is - évente százezres nagyságrendekben, és megtörtént az a malőr, hogy egyik karácsony után sem a pénztáros kisasszony, sem a bolt főnöke nem volt hajlandó blokk nélkül kicserélni a felbontatlan 900 foritnos legófigurát, amiből a Jézuska véletlenül kettőt vitt. Szóval nem járunk oda, kivéve ma.)
Betértünk a játékboltba, igen határozott elképzelésekkel. Másfél órát bolyongtunk odabent, és végül meglett 4 gyerekből 1nek az ajándéka. Teljesen kimerítő volt, és kétségbeejtő. Normális játékok nem léteznek, attól tartok. A gyerekeknek szinte mindenük van, ettől nehéz, viszont nem vagyunk hajlandóak vagyonokat adni buta játékokra, sőt csak értelmes játékot veszünk, ha drága, az nem feltétlenül baj, csak ne hülyeség legyen!! na, ilyen nem volt, viszont hosszan szemeztem egy gyerekgördeszkával Nórinak. Aztán hagytuk és távoztunk.
Holnapra marad minden, és az a helyzet, hogy nem várom a mai élmények után.
Felolvasó és könyv dolgok.
Megvolt, jól sikerült. Kicsit másképp csináltuk, számunkra több ismeretlen ember volt jelen, és még mindig van mit tanulni. Legközelebb Veszprémbe megyünk, és szeretnénk Budapestre is, csak nem tudom, hol lehetne megrendezni. Arról beszélgettünk Esztivel, hogy milyen volt az előző, a legjobban arra emlékeztünk, hogy 38 fok volt, szabadtéren, és adtuk körbe az off-ot, mert rengeteg volt szúnyog volt a Perczel kertben.
Most a könyvtár nagyon jó körülményeket teremtett (nem voltak szúnyogok :-) ), és rosét kínáltak, meg pogácsát.
Volt egy kis sajtóvisszhangja is, a másnapi Tolna Megyei Népújságban benne voltam egy képpel, és a teolon is volt képgaléria és cikk is rólam (http://www.teol.hu/galerialp/46228 ), meg most vasárnap a szekszárdi vasárnapban is le fog jönni rólam egy írás, már alig várom!
A könyvek eladásán lendített ez egyet, aminek örültem, de félek, hogy most le fog ülni, pedig ki lehetne használni, hogy karácsony következik.
Az irodalmi pályázatot nem nyertem el, a kiadó szerint azért, mert sok pénzről lett volna szó, és valószínűleg előre tudott volt, ki kapja. (Azért ezt nem gondolom, lehet, épp nem keltettem fel az érdeklődésüket, vagy nem fértem bele abba a szórásba, ami a választási szempontjuk volt.) Pedig iszonyatosan jó tervvel álltam elő, és ezt meg is fogom valósítani! Csak kéne 150 ezer Ft hozzá, szponzorokat, mecénásokat keresek.
Szorítsatok a következő könyvemnek.
Betegség betegség betegség
Normális-e az, hogy október eleje óta nálunk egymást érik a betegségek, körbe-körbe adjuk a stafétabotot. Múlt héten KAmilla volt beteg, hétfőn (egy hete még antibiotikumot szedett, és köhögött egész héten, még pénteken is szívtuk az orrát. Utána a férjem kezdte magát rosszul érezni, didergett, a fotelből a kanapéra feküdt, és csak szuszogott, aztán vasárnap meg én kezdtem érezni valami kis torokfájást, ezt-azt, de persze edzenem még kellett, mert én kemény vagyok, mit nekem! Hétfő este olyan cudarul voltam, hogy 7kor bedőltem az ágyba, és másnap reggel 7ig aludtam, közben meg hol remegtem a láztól, hol izzadtam.
Ma az ágyban töltöttem a napot, Kamillának elég unalmas volt, kicsit hisztizett, mert azért tartalmasabb programokkal szoktam szórakoztatni. Én ezt nagyon utálom! PEdig vitaminokat szedünk hónapok óta. Egészséges életmódot folytatunk, sportolunk. Egyszerűen hihetetlen. Már azon gondolkoztam, hogy esetleg valami rejtett baktériumtelep van a szellőzőben, vagy a csatornarendszerben, és attól vagyunk mindig betegek?
Egyébként az egyetemen meg ekllett volna jelennem 2 hete, akkor nem mentem el betegség miatt, most pénteken az én betegségem miatt nem megyek. Kezd a sztorimnak "a nagybácsi temetése lesz"-hangulata lenni (hiszik is, nem is), pedig tényleg betegek vagyunk, és tényleg 2 hónapja egyfolytában. Pffffff!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Advent és felolvasó
Nem esett a hó, viszont vasárnap délelőtt, kitettük a karácsonyi terítőket, és a gyertyákat. Az adventi koszorút mindig itthon csináljuk, egyenlőre nem is koszorú, hanem puritán. Egy tálca, amin négy tömzsi gyertya áll. Még kicsit dolgoznom kell rajta, hogy igazán karácsonyi legyen. Felakasztottuk az ajtódíszeket, Nóri készített üvegfestékkel karácsonyi képeket a teraszajtóra, amik még száradnak. Mostantól kezdve mikor este összegyűlik a család, már gyertyafén, és nyugalom fog mindenkit fogadni, mert sötét van. A fahéjillatú párologtatóban is égett egy gyertya tegnap, még mindig fahéj illatot érzek. Este meggyújtottuk a gyertyákat az egész lakásban, és elénekeltünk pár karácsonyi dalt a gyerekekkel. Kamilla kikerekedett szemekkel csodálta a fényeket a falon. Kicsit már nálunk karácsony van.
Bár a teendő is sok még az előkészületekkel. Meg a többi teendő. Az egyetemre kell írnom két dolgozatot, amit villámgyorsan el fogok készíteni, mert nincs kedvem már szöszölni vele, én ünnepi menükön szeretnék tűnődni, és ajándékötleteken.
A másik nagy hír a felolvasóestem. December 9én lesz, arra pedig nagy örömmel és lelkesedéssel készülök Eszter barátnőmmel. Szekszárdon lesz, aki környékbeli és tud, jöjjön el, mert jó lesz! (Természetesen. :-) )
Újrakezdés
A sok betegség és a nyaralás hatására, eddig mindössze 2 edzést rögzítettem az edzésnaplómba novemberben, na ezen változtattam ma.
Megnéztem egy filmet: Fuss Lola! És közben végig tekertem lassan, 24 km, 75 perc. Kétszer be kellett szaladnom Kamillához, de nem számít, most elég jól érzem magam!
http://www.youtube.com/watch?v=ta1Sn6MtC9w
őszi nyavalyák
Miót amegjöttünk Olaszországból valaki beteg. Közösségi betegségek (oviból származóak) tizedelnek, tikkasztanak és gyengítenek. A sportolás minimálisra redukálódott ebből kifolyólag,már szinte csak a hasizomgyakorlataimat csinálom rendszeresen,a kardio jellegű edzéseim csökkentek, mert folyton köhögök. Eldöntöttük, hogy jövő héttől december első hetéig egy kis gyomorkímélő méregtelenítő diétát csinálunk, semmi alkohol, semmi zabálás, semmi túlzás. (De nem is kínozzuk magunkat, csak nagyon tudatosan eszünk.)
Mitől lehet rendbe jönni, és visszanyerni a nyári lendületet?
Minden tippet és tanácsot nagyon szívesen veszek!
Nekem a novemberi wellness
2 éve kiemelkedően meghatározó volt az életemben. Azóta is férjem születésnapja után megyünk, minden alkalommal a Balatonhoz. Ezt a történetet inkább fényképekben mesélném el.
2008 november:
én:
készült a pihenés elején egy teszt:
2009 november:
2010 november (ma):
és én:
és végül egy tánc továbbra is Füreden:
A férjem is ott van, csak ő nem akar ebben a blogban mutatkozni, és természetesen Nóri is!!
Balatonfüred
Az első éjszakánk úgy indult, hogy Kamilla belázasodott, mi meg 3 éjjelt töltünk itt. Kapott antibiotikumot, meg egy valag mindenfélét, mert mandullagyulladása lett. most alszik végre, lassan több mitn egy órája, ez egy rekordidejű napközbeni alvás nála. Remélem hamar meggyógyul, iszonyatosan be van rekedve, és ha köhög, látszik rajta, hogy nagyon fáj neki.Most felváltva vagyunk vale a szobában,a többiek fürödnek. Sajnálom, hogy így alakult.
kicsit nem leszek itt,
mert nem leszek netközelben
jacuzziközelben leszek!
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2011. április
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. augusztus
- 2010. július
- 2010. június
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Miért nem blogolok?, csupilany: Jól igen, már csak azért is, mert életjelet adtál. Kitartást... »
- Romantikus pillanat, csupilany: Kíváncsian várom a képeket! Már előre látom, hogy nekem is... »
- Megint eggyel kevesebben leszünk, csupilany: Nagyon sajnálom Piró! Beleborzongtam. »
Legtöbb komment
- Anyáknapjára (13)
- Poker (12)
- Balatonfüred (8)
- LOST (7)
- Játék (7)
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
- Csupi
- Szöszke
- Kamilla blogja
- költőnő
- olaszul régen
- in italiano ancora
- kedvenc konyhám
- rongybicikli
- fel is út le is út
- Artmüller Ágnes
- Flóra versei
- freeblog admin
